18. Jó ötlet - rossz ötlet

Hála a jó égnek Niall nem volt mérges a hozzá meghirdetett reggeli összejövetel miatt, egyszerűen csak nem tudta mire vélni a dolgot. Beavattam - és mivel még mindig kicsit dühös voltam - elsőre szerintem ő sem mert örülni ennek a különös kikapcsolódási formának. De ahogy megrohamozott a kérdéseivel látszott rajta, hogy egyre izgatottabbá válik.

- És akkor ez hol és mikor lesz pontosan? - kezdte.

- Azt még én sem tudom igazából, de azt hiszem Sadie ebbe be fog minket avatni reggel kérés nélkül is, könyörtelenül. Ő nagyon rá van mozdulva a témára.

A válaszba beletörődött, de itt még nem végeztünk. - De valami nyilvános buli lesz?

- Nem. Sadie pont ezzel érvelt, hogy legalább szórakozhattok egy kicsit nyugodtan úgy, hogy a kutyát sem érdekli, hogy kik vagytok és mit miért csináltok... Amúgy tényleg akkora nagy a felhajtás körülöttetek? Mert ahogy tegnap Harryvel lógtam, meg amúgy is, én nem vettem észre?! - érdeklődtem őszintén, mert ezt a dolgot tényleg nem tudtam hova tenni.

- Vannak helyzetek, amikor kicsit elfajulnak a dolgok, de általában semmi extra. El tudok úgy menni a boltba, hogy ne rohamozzanak meg az emberek. Sőt, a legtöbben belátóak, mert ha csinálok valakivel egy képet és megkérem, hogy ne posztolja, amíg ott vagyok, általában megteszik ezt a szívességet. Gondolom ez a többiekkel is így van.  Na meg szerencsére a rajongóknak is van élete és nem tudnak csak úgy otthagyni csapot-papot, ha véletlenül megtudják hol vagyunk. A bulizással más a helyzet. Ott nagyon észnél kell lenni, hogy ki lát, mert egy-egy kép cigivel a kezedben, vagy hogy a piától keresztbe áll a szemed, akkor egyrészről tömeghiszti kezdődik a neten a rajongók között, megjelenik egy rakat mocskolódó cikk és ennek a tetejébe még mindjárt le is tolnak minket, hogy ilyet nem csinálhatunk, mert példaképek vagyunk és nem ezt kellene mutatni a sok kiskorú rajongónak.

- Ki tol le? - kérdeztem értetlenül.

- Hát a főnökség - mondta, mintha magától értetődő lenne.

- Ja, hogy nektek olyan is van - ámultam.

- Hogyne lenne...

- Egyébként megnyugtatlak. Innen nem fognak kikerülni képek. Kivéve, ha azt akarjuk...

Az arcára egyértelmű zavarodottság ült ki - Miért akarnánk?

Lassú észjárás - kuncogtam magamban.

- Tudod, tegnap este beszéltünk róla, hogy jó volna kicsit többet elhinteni "magunkból" a nagyvilágnak.

- Jaa, vágom - bólintott határozottan, majd úgy tűnt elgondolkozott. - Egyébként... - a hosszú hatásszünet miatt ami itt jött, már tudtam, hogy hezitál hogy meg merje-e kérdezni. - Te milyen lány vagy? Olyan, aki úgymond "nagyon szereti" a másikat és egyfolytában a pasi nyakában lóg, leszarja ki látja, vagy valamivel diszkrétebb.

Ahogy elhangzott a kérdés, már világos volt, hogy miért teketóriázott előtte.

Vállat vontam, tudta a nehézség, hogy milyen lány vagyok - Igazából én sem szeretem mikor mások nyilvánosan "szeretik" egymást, úgyhogy én sem vagyok a túlzásba esős fajta.

Pechemre felbátorodott azon, hogy nem utasítottam el élből a kérdést, így újabb is követte - És mi volt a legkínosabb szituáció, amibe így keveredtél?

Hazugság hazugságot szül, szokták mondani, de ez esetben tulajdonképpen már nem kellett tovább hazudnom - Nem mondanám, hogy volt már ilyen. Neked? - kérdeztem vissza.

- Próbálom megtartani a privát életem amennyira csak lehet és szerencsére még nem keveredtem ilyenbe.

Nem nagyon bírtam a hosszú csendet ami beállt, így terelni kezdtem. - Na de visszatérve, szerinted a többiek is benne lesznek a buliban?

- Mi több, szerintem még örülni is fognak neki és élvezni is fogják.

- Bazz, még a végén igaza lesz Sadienek - csodálkoztam.

- És az akkora baj? - nevetett én pedig megráztam a fejem. - Akkor? Vagy valami versengés van köztetek?

Ezt nem egészen értettem - Milyen versengés?

- Hát nem tom' - vont vállat. - Mikor kinek van igaza? Ki old meg több ügyet? Ki volt veszélyesebb helyen?

- Határozottan ő a nyerő ez esetben. Ő mindig addig küszködik, amíg igaza nem lesz, vagy addig hajtja a magáét míg rá nem hagyod. Az ügyeket nem számoljuk, mert vannak kisebb és nagyobb kaliberű, hosszabb és rövidebb ügyek is. A veszélyesebb kategóriában pedig ő nyert, mert amíg én itt heverésztem a kanapédon ő majdnem ott hagyta a fogát Argentínában.

Arckifejezését leginkább a savanyú jelzővel tudtam volna illetni, s ezt egészen addig nem tudtam értelmezni, amíg beszélni kezdett - Ez lesz a karriered mély pontja? Tudod, az a tipikus, amit az életben nem fogsz beleírni az önéletrajzodba. Gondolom ügynök, vagy kém, vagy bármi is legyél... körökben a bébiszitterség, ahogy te nevezed, annyira nem menő referencia.

Próbáltam valami frappáns választ kiagyalni, vagy valami olyat, amivel kifejezhetném, hogy nem nézem én le annyira ezt a munkát, hiszen ha azt nézzük ajándékba kaptam két hónap fizetett szabadságot, de a végére egészen más csúszott ki a számon. - Ahogy gondolom neked sem kell majd soha önéletrajzot írnod és benyújtanod, hát jobb ha tudod én is így vagyok vele.

Gratulálok Brandy! Nem csak, hogy nem voltál jó fej, de még nagyképűen is hangzottál.

*

Reggel mikor megmozdult az ágy másik oldala, én is átfordultam, hogy abba az irányba nézzek. Már tudtam, hogy Niallt kell keresni és már az álmomból felkeltve sem volt furcsa a jelenléte. Kinyitottam a bal szemem - mert a jobb a fél fejemmel együtt a kispárnába süppedt - és azzal kukucskáltam. Meglepődve tapasztaltam, hogy Niall nem távozni készül, hanem már visszafelé jött.

- Hol voltál? - motyogtam kissé artikulálatlanul.

Ledőlt mellém az ágyba.

- Palacsinta illatot éreztem - mondta a kissé meglepő választ.

- Álmodtad? - kuncogtam.

- Nem - rázta meg a fejét, ami eddigre már szintén a párnába süppedve egy szintre került az enyémmel. - A barátaid a konyhámban hajnali hétkor palacsintát sütnek.

- Ezeknek elment az eszük - sóhajtottam, közben pedig feljebb húzva a takarót egy kicsit jobban beburkolóztam.

Niall is így tett, majd még annyit mondott mielőtt mindketten visszaszenderültünk volna, hogy: - Igen, de ha mindig csinálnak reggelit, amikor zöld hajnalban beállítanak, akkor megtarthatjuk őket.

Hát nem nagylelkű?

Fél kilenckor mikor már úgy döntöttünk, hogy eleget lustálkodtunk, na meg a többiek megérkezésére is lassan számítani lehetett, - pláne hogy Liam az a fajta, aki mindenhová inkább egy negyed órával hamarabb érkezik, minthogy késne - a nappaliban kész "terülj-terülj asztalkám" fogadott minket.

- Sűrűbben kellene hozzájuk reggelizni járnom - röhögtem, mire Niall megígértette velem, hogy őt is magammal viszem.

Tényleg Liam állított be először és nem volt épp a legderűsebb állapotban, viszont erről egy kis időre megfeledkezett, mivel lekötötte a figyelmét a két új lány, akikkel még csak Niall és Harry találkozott korábban.

Viszont Niall is kiszúrta, hogy Liam nincs a toppon és talán az összeszokottságukból, talán Niall személyiségéből adódóan, de minden szívbaj nélkül tette fel a kérdést - Mi van Liam, nem volt szex az este? - Liam csak felmordul, de azt elég agresszívan tette. - Oké, ha nem hát nem. Elég szar ügy.

Liam még mindig kissé morgósan beszélni kezdett, talán azért mert mi közben a lányokkal már a konyha felé tartottunk. - Ha nagyon tudni akarod, nem csak hogy szex nem volt, de még szakítottunk is. Akarom mondani ő szakított velem.

- Végleg? - kérdezte Niall. Nekem ez a kérdés mindig olyan hülyén hangzik, de Liam válasza után kicsit több értelmet nyert.

- Nos, már torkig vagyok ezzel a se veled, se nélküled játszmával, úgyhogy közöltem vele, ha kisétál az ajtón, már nincs visszaút. És hát elment. Úgyhogy vége, végleg.

- Óóó - hallottam Niall hangját.

Nekem erről az egészről az jutott eszembe, hogy hol vannak már a régi nagy szerelmek, amikor a nők a háború idején várták haza szerelmüket és évekig azt sem tudták, hogy már nem-e hiába várják. Sokszor az az érzésem, hogy már kiveszett a világból az igaz szerelem.

Úgy tűnt Liam szakítása meg adja a nap témáját. Egyedül az utolsóként érkező Louis nem érezte át a helyzet komolyságát.

- Csocsi! - lépett be hozzánk képest feltűnően vidáman. Mivel senki nem reagált túl lelkesen, így gondolhatta egy kicsit frocliz még minket - Mi a helyzet tökfejek?

- Az időjárás nem olyan napos itt, mint "LOUISville-ben" - mondta neki Zayn és el kellett ismernem, ez jó szófordulat volt.

Louis ledobta magát az egyik ülőpárnára - Akkor nem is akarjátok hallani az évszázad viccét?

Bár mi lányok kissé csodálkozva néztünk rá, a fiúk meg inkább unottan, Liam jóváhagyta neki a poén elhangzását, úgyhogy Louis elhadarta a viccét -

"Egy férfi elment meglátogatni a nagyszüleit. Mikor odaért a házhoz, döbbenten látta, hogy az öregúr épp hintaszékében ül a tornácon és deréktól lefelé teljesen meztelen.

- Nagyapa! Mit csinálsz te itt?! Nincs rajtad nadrág és bárki megláthat!

Az öregember elrévedező tekintettel meredt a távolba.

- Nagyapa! Hogy a csodába jutott eszedbe félmeztelenül kiülni a tornácra?!

Az öregúr lassan unokájára fordította tekintetét.

- Nagyanyád ötlete volt... Múlt héten ing nélkül ültem itt kinn és 

megmerevedett a nyakam..."

Jó ízűt nevetünk, egyedül Sadie-nek nem jött át a poén, mert ő már diktátor üzemmódba kapcsolt. - Nagyon szellemes volt a poén, de most, hogy már a kis humorzsák is megérkezett - aki mellesleg úgy fest, baromira nem ismeri az órát, mert kilenc húsz, az nem kilenc - most már talán beszélhetnénk arról, amiért itt vagyunk.

- Te... meg ki a fene vagy? - kérdezte tagoltan Louis és közben lényegében Sadie képébe röhögött.

Itt jobbnak láttam közbeavatkozni még mielőtt további szóváltások során Louis fel nem húzza annyira Sadie-t, hogy az képes és vérre megy. Persze csak átvitt értelemben, jobb esetben.

- Lou, ő itt Sadie, az én idióta barátnőm. És szintén zenész.

- Zenész?

- Akarom mondani a munkatársam. Tudod erre ez egy szófordulat.

Egy nagy 'Ahá' után pedig még bemutattam Tessát is. Ez után pedig már esélyem sem volt Sadie ellen és lényegében utolsó szavaimba már belevágva kezdte ismertetni a szerinte korszakalkotóan zseniális tervét.

És a fene egy meg, igaza volt, a srácok tisztára bezsongtak a kémbuli hírére.

Én voltam az egyetlen, aki nem tudta ezt az egészet annyira értékelni. Rövid időn belül kiderült, hogy Niall ezt is észrevette,  - tényleg nem ez volt az első példa már ilyesmire - mert amikor kimentem a konyhába utánam jött és míg én épp a narancsokból a szükségesnél kicsit nagyobb erővel igyekeztem kinyomni a szuszt, ő lazán neki dőlt mellettem a pultnak, keresztbe vetette a lábait és karjait, majd oda szúrta - Fáj nekik.

Még utoljára szorítottam egy erősebbet a fél gyümölcsön, ami a kezemben volt, majd lelöktem a szemetesbe. Megkapaszkodtam a pult szélében és nagyot sóhajtottam. 

Niall nem szólt, csak kérdőn nézett rám.

Még egy mély levegő után beszélni kezdtem - Tudod, csak még mindig nem vagyok meggyőzve, hogy ez jó ötlet. 

Bólintott és várt, hogy folytatom-e még, de nem tettem, csak bámultam magam elé bambán.

- Nézd, nem tudom, hogy mit mondhatnék, hiszen én ebbe nem látok bele. Rajtad látom, hogy baromi ideges vagy, ugyanakkor a lányok tök lelkesek. Viszont, ahogy észrevettem Sadie és Tessa nem csak a legjobb barátaid, de maximálisan elismered őket szakmailag is, igaz? - Bólintottam. - Akkor talán jobb volna neked is lazítani kicsit.

- Ahjj. Igazad van. - Hátra vetettem a fejem és megint sóhajtottam.

Niall elmosolyodott és kitárta a karjait - Gyere ide. Az ölelés állítólag nyugtat.

Átöleltem, lehunytam a szemem és hagytam néhány pillanatot így eltelni. Majd még mindig így maradva szólaltam meg. - A probléma csak, hogy valahogy úgy érzem, hogy nem jó dolog a munkát a magánélettel keverni.

Akkor még nem tudtam, de most már tudom, ennél jobban nem is játszhatott volna velem a sors, hogy ez a mondat pont Niall karjaiban hagyta el a szám.