19. Hova vezethetnek?

Ha már Sadie úgy döntött, hogy belefolyik az ügyembe, hát én meg úgy gondoltam, akkor itt az ideje őket is munkára fogni. Az incidens után, amikor a próbán két háttér munkás között zajló beszélgetésből érdekes foszlányokat hallottam, a központban rájuk álltak egy páran, de nem jutottak túl sokra. Azt korábban is tudtuk, hogy az egyik büntetett előéletű, még suhanc korában tartóztatták le valami bandaháború miatt, de az nem tegnap volt már. Viszont a másik már egy kicsit érdekesebb eset, az élete színte makulátlannak tűnik. Persze csak első ránézésre, nincs bűnlajstroma, soha még csak bolti lopásért sem indult ellene eljárás, azonban ha kicsit jobban utána nézünk a dolgoknak, feltűnik, hogy volt 7 év az életében, amikor mintha eltűnt volna a föld hátáról. Nem volt orvosnál, nem voltak nyomai bankokban, nem volt bejelentett kereső tevékenysége, nem lépett át határt, úgy általában semmit nem lehet róla találni 2001 és 2008 között. Az utolsó, hogy 2001. március 4-én felbontotta vele a takarító vállalat a szerződését, amelynél dolgozott, mert hetekig a nyomát sem látták a munkahelyén, a következő pedig 2006-ban, amikor leszerződött a könnyűszerkezeti építész céghez, amely most a koncertre a színpadrendszert készíti. Ez több mint fura. Legalább, mintha az ufók rabolták volna el, de azért lássuk be, erre valymi kevés az esély. 

Na ezért döntöttem úgy, hogy berángatom magammal Sadie-t és Tessát a hangárba, hogy egy kicsit "felszereljük" a helyet. Bár Sadie tiltakozott, hogy ő bizony nyaralni jött, nem dolgozni, de engem nem ver át, tudván tudom, hogy forr a vére, ha munkáról van szó.

Az azért már durva lett volna, ha őket is a srácok barátnőiként próbáljuk eladni, így gondoltam majd felveszik a legszakadtabb cuccaikat, meg fognak egy-egy felmosó vödröt és kész van két takarítónő, de aztán felvilágosítottak, hogy nem igazán erre készültek és valahogy egyiküknél sincs szakadt póló és kitérdelt gatya. Végül fél órát és egy kocsit kértek, hogy valahogy használható takarítónőt varázsoljanak magukból, és meg tettek. Nem kérdeztem hogy csinálták, de a végeredmény egész tetszetős lett.

A csajok velem és Niall-el jöttek a hangárhoz, viszont a hátsó utcában kitettük őket, és ők onnan egy hátsó bejáraton jöttek be. Ahogy megérkeztünk egy darabig rendes barátnő módjára feszítettem Niall oldalán, majd végre amikor már hozzáfogtak tenni a dolgukat, leültem egy félreeső zugba és a laptopomat előbányászva, a központi műholdon keresztül behoztam az épület hőtérképét, meg a lányok nyomkövetőjét és megpróbáltam beazonosítani őket. Kissé meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a mosdóban vannak és a hőtérképen láttam, hogy mozgásuk gyanúsan takarításra emlékeztet. Még magamban meg is mosolyogtam, hogy milyen jól beleérik a szerepüket és átmentek Wc-s nénibe, azonban ahogy így elszórakáztam hirtelen Victor termett ott mellettem és már bámulta is a laptopom képernyőjét - Te meg mit csinálsz? 

Egyébként ő az a fickó, akit már említettem, hogy lesebesített és őt akartam felhasználni, hogy egy kicsit közelebb kerüljek a szerelő munkásokhoz és hátha sikerül egy kis információmorzsát begyűjtenem. 

Hirtelen kellett valami elfogadható hazugsággal előállnom - Próbálom elütni az időt, de ez a játék nem fekszik nekem. - Mondtam, s azzal a lendülettel már meg is nyomtam a kis piros x-et a sarokban és a térkép helyét a nagy rózsaszín pillangó vette át, ami a háttérképem volt. 

- Mondanám, hogy segítek. Elég nagy kocka vagyok, de épp csak egy kávészünetem van. Tényleg? Akarsz inni egy kávét? - invitált.

Lecsaptam a laptop tetejét, majd letettem a ládára, amin ücsörögtem és elindultam Victor mellett - Igazából annyira nem nagy ügy. Csak nem volt jobb dolgom. Niall elfoglalt, de nekem elég uncsik ezek a próbák, barátaim meg nincsenek itt Londonban - magyaráztam.

- És akkor hol vannak a barátaid? - kérdezte, s pont befordultunk a folyosóra, ahol Sadie épp a mosdó ajtófélfáját törölgette, Tessa pedig épp az utolsó vonásokat tette a felmosóval.

- Nos, többnyire Dublinban. De akad belőlük Amerikában, Kínában, Japánban, de még Ausztráliában is. Viszont London az vakfolt. Itt lényegében senkit sem ismerek.

Tessa elröhögte magát, Sadie pedig gyilkos pillantást küldött felé, azonban Victornak ebből mi sem tűnt fel. Igen, más sokszor meg lett énekelve, hogy Tessa nem terepre való, de hát szükség törvényt bont, hogy nagyobb közhellyel ne éljek.

Kíváncsi voltam, hogy ha a lányok tényleg ilyen szorgosan takarítanak, mégis hogyan fognak lényegesebb terekbe is bejutni és felszerelni a kamerákat és a mikrofonokat, de úgy voltam vele, hogy az az ő dolguk nem az enyém. Viszont rám az az igen nagy feladat hárult, hogy minél jobban Victor bizalmába férkőzzek.

A pihenő szoba nem egy nagy helyiség volt, két kanapé, néhány szék meg egy nagyobbacska asztal. Termoszban volt kirakva kávé és tea. Mellette műanyagpoharak és kockacukor. Megcsináltuk a kávéinkat és míg én leültem a kanapéra Victor velem szemben egy székre.

- Hogy van a sérülésed, amit okoztam? - kérdezte kissé félénken, ami egy ilyen megtermett embernek kicsit furán állt. 

Elmosolyodtam - Semmi vészes. Már csak egy keskeny kis heg látszik. Gyorsan gyógyul szerencsére.

- Ennek örülök - vigyorgott vissza. - Sőt, még a bűntudatomon is enyhít egy kicsit.

- Nézd el nekem, de valahogy nem aggódtam a lelkivilágod miatt - röhögtem a képébe, és ő is jót nevetett. 

- Pedig tudnod kellene mennyit rágódtam a csövek töltögetése közben - bólogatott nagyokat, mintha ettől hitelesebb lenne a kijelentése.

- El tudom képzelni, de komolyan még mindig azzal küszködsz?

- Héjj, ne szóld le a munkám! Tudod milyen rohadt haladatlan azt egyedül csinálni? Leragasztani az egyik végét, megtölteni azokkal a nyomi kis golyókkal, amik este még a zoknimból is potyognak, beragasztani a másik végét, a már félig feltöltött konténerbe süppeszteni... és ezt többnyire egyedül. Borzalom - bosszankodott. 

Ez megint az én javamra hajtotta a vizet - Ha gondolod szívesen beszállok megint - ajánlottam.

Vállat vont, mintha hanyag lenne, pedig imponált neki, hogy vele lógok, ezt a vak is észrevette volna - De tudd, rengeteg cső kell egy ilyen batár nagy színpadhoz és még sokszor annyit kell megtölteni, mint a múltkor. 

Ekkor toppant be Tessa és Sadie, hogy márpedig ők ott takarítani fognak, s úgy is tettek az egyik az asztalt kezdte törölgetni, a másik meg az ablakot nyitotta, hogy szellőztessen.

- Készen állok a kihívásra - felpattantam, majd szalutálva jelentettem ezt ki. - Meg azt hiszem, hogy itt hamarosan útban is leszünk, meg az előbb azt mondtad, csak egy kávészünetnyi időd van. Szóval vár a munka - mondtam és ezzel határozottan elindultam oda, ahol legutóbb a csöveket töltögettük. 

Már hátul kóboroltam az állványok között, amikor utolért és azzal a lendülettel a fejembe nyomott egy sárga bilit. Vagyis igazabbul szólva munkavédelmi sisakot. - E nélkül itt nem garázdálkodunk! - szólt rám.

Ahogy befordultam arra a sorra, ahol az állványokat csomagolják, kissé érdekes látvány fogadott. Az a morcos, nem éppen kis darab ember - akivel a kis incidens történt, vagyis a kettő közül a mélyebb hangú, barátságtalanabb pasas - pont a csöveket töltögette, a másik pedig mellette állva egy uzsonnás zacskót töltögetett. Több volt, mint fura, de egészen jó reakció idővel előkaptam a telefonom a zsebemből, közben pedig Victor felé fordultam és viháncolva közöltem - Nyomok már egy fotót a munkaállomásunkról az Instára. - És azzal a lendülettel már kattintottam is.

Tekintve, hogy az én kissé feltuningolt telefonom egy kattintásra nem egy képet csinál, hanem egy egész sorozatot, így az utolsó képeken már egész jól kilehetett venni a zacsis pasas kikerekedett szemeit és ilyedt ábrázatát, valamint hogy a másiknak lángba borul a feje és rám förmed.

Igen, az a rám förmedés a 'nem teszed zsebre' kategória volt. Öblös hangjától zengett az egész hangár, de annyira, hogy pillanatokon belül még Niall is ott termett. Bár később kiderült, hogy már eleve keresett engem, de a hang után menve hamar belém ütközött.

Szóval a pasas csak dühöngött, hogy hogy mertem én őt lefényképezni, meg mindenféle személyiségi jogokra hivatkozott. Nekem pedig két dolog járt a fejemben. Mit keresett ő egy olyan munkaállomáson, amihez semmi köze? Mikor tiszta sor, hogy ezzel Victor foglalkozik, mármint a csomagolással, ezek a díszpintyek pedig összeszerelő munkások. A másik pedig, hogy a gyanúm egyre inkább beigazolódni látszott. Vaj volt a fülük mögött.

- Uram, elnézést kérek. Én csak ki akartam posztolni a netre, hogy milyen űberveszélyes helyen 'dolgozok'. De rosszat azt nem akartam! Akarja, hogy töröljem? - ezerrel nyomkodni kezdtem a telefont - Tessék! Volt nincs. - Persze nem töröltem ki, de ezt neki nem kellett tudni.

Niall itt lépett közbe. Ahogy megérkezett, megállt mellettem és átkarolta a derekamat - Van valami probléma? - kérdezte négyünk között futtatva tekintetét.

Én megráztam a fejem, a pasas viszont háborgott még mindig - Nem tudnád megregulázni ezt a kis... -

Mit? Gondoltam magamban, libát? ribancot? köcsögöt? A befejezés mindenki számára nyitott maradt. Nem mondta ki, csak mérgesen lecsapta a tölcsért, ami a kezében volt, majd amikor elhaladt mellettünk mélyen a szemembe nézett és közölte - Rajtad tartom a szemem!

Nem szóltam semmit, megvártam míg már biztos hallótávolságon kívül kerül, a másik meg eliszkolt egy másik irányba. Majd röhögve Niall felé és gúnyoldóni kezdtem - Na most jóóól megijedtem - forgattam a szemeimet.

Niall az egyik karjával átkarolta a nyakamat és lazán közel húzott magához - Mi volt már megint ez, Pincúr?

- Asszem attól tartott, hogy internetsztárt varázsolok belőle - mondtam vállat vonva és elnevettem magam. És Niall is nevetve nyomott egy puszit az arcomra.

Viszont ez a kis végjáték már csak tökéletes színészi alakítás volt mindkettőnk részéről, melyet Victor élvezett premier plánban, aki elég zavarodottan ácsorgott még ott mellettünk és a végén megjegyezte, hogy ő kér személyesen elnézést, amiért ilyen tahó emberek is dolgoznak ott. Hát Victornak el lett nézve, a másik két fickónak már nem annyira.