14. Egyből kettő

Mikor túlesve az én kis incidensemen minden visszatért a régi kerékvágásba, elkezdhettem akciózni. Láttam a fickót a többiekkel valamit hegeszteni, de ő, akkor még nem vett észre, viszont, ahogy úton voltam a teakonyhába vízért, kiszúrhatott.

Majdnem belefejeltem a hűtőbe, ahogy megszólalt mögöttem - Meg vagy! - S előttem már le is pergett életem filmje.

Következő reakcióm az volt, hogy hirtelen sarkon fordultam, és már ütöttem volna, de a srác kedvesen mosolygott velem szemben. Valamint a mozdulattól benyilalló oldalam is eltérített eredeti célomtól.

Ahogy odakaptam a sebhez, aggódva kérdezte - Jól vagy?

- Persze, minden oké - szűrtem összeszorított fogaim közt, mert a valóság az volt, hogy piszkosul fájt.
Felhúzta az egyik szemöldökét és bazsajgott magában a hősködésemen - Nem úgy fest - rázta a fejét.

Elhúztam a számat és biccentettem - Maradjunk annyiban, hogy volt már ennél rosszabb is.

Nem hazudtam. Egyszer még kilencedikben önvédelem órán Tessa a combomba állított egy nagykést. Az sokkal-sokkal rosszabb volt. Ez csak égett, meg ha rosszul mozdultam, akkor a hirtelen feszülés miatt nyilallt, de akkor ott rögtön el is ájultam. Tényleg nem véletlenül lett Tess belsős ember. Ön és közveszélyes.

- Igazán? - csodálkozott. - Hát mi a fenét csináltál?

Kivettem a vizet, majd az asztalhoz mentem és helyet foglaltam miközben beszéltem. - Maradjunk annyiban, hogy nem voltam egy túl jó gyerek. 

- Mi volt? - kérdezte olyan 'mibe, hogy tudom fokozni' hangsúllyal. 

- Beestem egy ablakon.

- Be?

- Be ám - bólogattam. - Felmásztam a kis tetőre, onnan meg beestem apám dolgozószobájába, mert kukucskálósat akartam játszani. Nem volt kellemes az üvegen landolni.

- El tudom képzelni milyen képet vághatott apukád, amikor beestél az ablakon.

Ezt én is csak elképzelni tudtam, mivel ez egy baromi nagy hazugság volt.

- Amúgy Brandy vagyok - mosolyodtam el és kezet nyújtottam neki az asztal felett.

- Victor - fogadta el. De ezt az apró kis információt már tudtam, mert amíg otthon voltunk átöltözni, gyors lecsekkoltam az anyagban, amit Tess küldött.

Így kezdődött az egész, és ennek hatására, délután már vele együtt töltögettem az állványzat csöveibe a hungarocell golyókat. Miközben csináltuk, pedig gondosan kiokított, hogy azért kell ezt csinálni, mert szállítás közben eszméletlenül csörömpölnek, így a csövekbe is töltenek, meg majd a csövek közé a konténerbe is. Senki nem kérdőjelezte meg, hogy miért nem Niallel vagyok, mert szerencsére nagyon elfoglaltak volna, és már előző nap is láthatta mindenki, hogy én csak ott ücsörögtem és olvastam.

Ennek szerencsés mellékhatása volt, hogy szemmel tudtam tartani a két fickót, akikkel előző nap a kis afférom történt. Azt is megtudtam, hogy Pete és Charlie a nevük, mindketten amerikaiak. 17 amerikai van a munkások között, nem egészen értem, hogy hogy kerültek oda, de az nem is az én gondom.

Niall dicséretesen játszotta a szerepét. Ahogy leálltak egy kicsit szünetet tartani mindjárt oda jött. Ezt mondjuk csak úgy szimplán is el tudnám képzelni, de kitett magáért a szerepének megfelelően is. Hátulról megölelt és nyomott egy puszit az arcomra.

- Mit csinálsz kicsi Dy? - kérdezte olyan negédesen, hogy ha tényleg járnánk, akkor már megpedzegettem volna neki, hogy vegyen kicsit vissza, mert ez már nyálasabb a kelleténél.

De így csak hülye picsásan felkacagtam - Gondoltam hasznossá teszem magam.

- Jó kislány - mondta olyan lekezelően, mint ahogy a filmekben szokták a ténylegesen szőke picsáknak.

Hunyorított szemmel, amolyan 'ezért még számolunk' tekintettel bólogattam neki.

- Egyébként - gondolkozott el, de láttam a szemében, hogy nagyon sunyi - soha nem fantáziáltam építkezéseken dolgozó lányokról. De meg kell hagyni, ez a munkavédelmi sisak kibaszott szexi rajtad.

Fojtogatott a röhögés, de visszatartottam, már amennyire tudtam - Igazán?

Bólogatott.

- Úgy gondolod?

- Igen. Bár meg kell hagyni, ha csak az és semmi más nem lenne rajtad, az sokkal jobb lenne. - Vigyorgott a képembe és ismerve az ilyesmi idős fiúk hormonháztartását, tudtam, hogy egy pillanatra ezt valószínűleg még ő maga is komolyan gondolta.

Ezt pedig nem hagytam szó nélkül - Nem vagy te egy kicsit telhetetlen?

- Talán...

- Majd este rájössz, hogy mire vállalkoztál - fenyegetőztem.

- Igazán? - kérdezte ez alkalommal ő, én pedig bőszen bólogattam - Már alig várom. - vigyorgott a képembe, majd megcsókolt, a fenekemre csapott és sarkon fordulva ott hagyott.

Ismétlem, megcsókolt.

Nem a szokásos arcra puszit kaptam. Még csak nem is egy szájra puszit. Szerencsére a nyelvét kihagyta a mocskos kis játékaiból, de még mielőtt észhez térhettem volna az ajkai már az enyémhez értek. Puha volt és lágyan simogatott. Révületemből a finom kis csapás a fenekemen ébresztett.

Kábán fordultam vissza Victor felé, aki megint csak a hogylétem miatt aggódott. De egy halvány mosollyal próbáltam lenyugtatni - Még mindig pont olyan hatással van rám, mint az első randinkon - hazudtam.

- Akkor jobb ha tudod, hogy az első randitokon paprika vörös voltál - nevetett és ez rajtam is segített, mert a vicce legalább elterelte a gondolataimat egy pillanatra a kavargó gyomromról.

Bár én már ennyi eseménnyel is bőven beteltem volna egy napra, de néhány óra múlva besétált egy CIA igazolvány a hangárba. Na jó, valójában James jött, viszont elkövette azt a szarvas hibát, hogy a jelvényét magán felejtette. Más helyzetben közöltem volna vele, hogy mekkora hibát vétett, de most valami hihető sztori kellett, hogy ki ő és mit akar itt.

- Ahh, Joshua már vártalak - üdvözöltem - A cuccok a kocsiban vannak. Remélem hasznukat veszitek majd Kellyvel -karoltam belé és elkezdtem kifelé húzni az épületből.

Mikor kiértünk még ő értetlenkedett - Mi volt ez?

- Ember, besétáltál, úgy hogy rajtad maradt a jelvényed. Szerinted minek látszott? - hőbörögtem.

- Mentőakciónak - szégyellte el kicsit magát. - Úristen! Ne haragudj. Én csak... nem gondolkoztam.

- Néha nem ártana! - förmedtem rá.

Továbbra is bocsánatért esedezett - Sajnálom. Tényleg. Valahogy jóvá tehetném?

- Hagyd! - legyintettem. - Majd valahogy kivágom magam.

Kicsit elgondolkozott, majd bizonytalanul mondta - Ez így elég szar felvezető volt... de csak azt akartam, hogy visszaértem. - Merthogy amúgy volt két nap szünete. - És még csak azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved velem vacsorázni. Tudod, csak lazítani. Meg hallottam, hogy meglett a barátnőd. Talán megünnepelhetnénk.

Elképedtem - James Roch, te most képes vagy elhívni randizni, közvetlenül azután, hogy kis híján romba döntötted az egész akciót?

- Így is fogalmazhatunk - mosolyodott el. És meg kell valljam eléggé bugyiszaggató mosollyal áldotta meg a sors.

Játékosan a magasba húztam az egyik szemöldököm - És a barátok szoktak randizni.

- Hát persze - vágta rá ő is olyan könnyed hangsúllyal, ahogy én is beszéltem.

Hanyagul vállat vontam - Jól esne egy kis kikapcsolódás.

Széles vigyor terült el az arcán. A győztesek vigyora. - Nyolcra érted megyek, megfelel?

Bólintottam.

- Ott leszek - mondta majd hátat fordítva megindult, de néhány lépés utána még a válla fölött hátra vetette - Legyél elegáns.


Rövidebb részecske lett, de itt kellett abbahagynom, hogy az ez utáni részek egy fejezetbe kerüljenek, azért remélem kellőképpen elnyerte tetszéseteket. Írjátok meg a véleményeteket bátran, annak mindig nagyon örülök. Nesi x